Bemutatom eddigi életútam. Ismerj meg!

Ki vagyok?

Egy srác, aki szeret dorombon játszani

A nevem Kelemen Andor, és most elmesélem dióhéjban a történetem.

Mindössze 36 éves vagyok, de az elmúlt 36 évben nagyon sok tanító jellegű hatás ért, amiből igyekeztem tanulni. Úgy gondolom, hogy egyetlen személyiség sem eredeti, hiszen azokat a tulajdonságokat, mozdulatokat, személyiségjegyeket építi bele személyébe, amit a környezetében élő, számára kedves személyek produkálnak. Így tevődik össze egy személyiség. Így én sem vagyok teljesen egyedi, hanem másolok, néhány tucat embert. 

De akkor mégis ki vagyok én? Erre az a válaszom, amit fent már leírtam: “egy srác, aki szeret dorombon játszani.” Ez a legmeghatározóbb számomra. Mindezek mellett, szeretem a tüzet nézni, és szeretem a Magyar népművészetet, de néhány más nép művészete is érdekel. Továbbá nagyon szeretek táltosokról, sámánokról, druidákról, varázslókról szóló történeteket hallgatni, olvasni.

Mikor a fenti témákkal találkozom, akkor kibontakozik az igazi énem. Akkor nem akarok megfelelni, és másnak látszani, hanem csak az adott téma iránti kíváncsiságom tőr elő. Ilyenkor a tiszta gyermeki énem kerül előtérbe. Ez a gyerek az én hamisítatlan, igazi, meztelen lelkem.

Nem a nevem vagyok, és nem a testem, hanem én egy lélek vagyok, aki szeret dorombon játszani, Istennel kapcsolatba kerülni, néphagyományokat tanulmányozni, és mindezek felett szeretek tanítani, habár, ezt a tulajdonságomat valószínüleg Édesanyámtól másoltam, aki óvónőként dolgozott több mint negyven éven át. 

Talán egyetlen olyan tevékenység van amit nem másoltam, és ez a doromb. A dorombot magam tanultam meg, nem voltak mestereim, igaz nagyra tartom Szilágyi Áron barátom munkásságát, és egyszer voltam nála workshopon, de ez amolyan szórakozás céljából valósult meg. Csak a hangulatáért mentünk el Szilvivel.

Szándékosan figyeltem arra, hogy semmiben ne legyen mesterem, mert akkor másolnék, így viszont, nincs kitől másolni, kénytelen vagyok magamból meríteni a tudást.

36 évem első 30 éve alatt semmi jelentős nem történt velem, kivéve néhány dolgot. 

  • 3 éves koromban testem 45% harmadfokúra égett, és majdnem belehaltam. Ez okozta a tüskét a fejemben, a küldetéstudatot, hogy én más vagyok, nekem adott Isten egy második esélyt, mert velem dolga van.
  • 18 évesen közvetlen érettségi után tanító lettem egy kis hegyi faluban, székelyföldön, ahol négy kisiskolást kellett tanítanom, mégis én tanultam a legtöbbet.
  • 30 évesen elhagytam szülőföldemet, Székelyföldet, és az Őrségbe jöttem “nyaralni”, hogy az Őrállók Alapítvány táboraiban segítkezzek, és ez a tett megalapozta az utam megtalálását.

Ez a 3 jelentősebb dolog történt az életemben. Minden egyéb esemény csak álom volt, néha szép néha csúnya, de valamilyen oknál fogva ez a három állomás mérföldkő számomra.

Honnan jöttem?

Ezer kilométerre a hazámtól

2014-ben besűrűsödtek körülöttem a dolgok, és az Őrállók Alapítvány meghívására összecsomagoltam, és eljöttem “nyaralni” az Őrségbe. 

Székelyföld csodás, és ahogyan átutaztam Nagy-Magyarországon, láttam pusztát, nagyvárosokat, hegyet, völgyet, és mikor megint elkezdtek nőni a hegyek, olyan érzésem volt mintha hazaérkeztem volna. 

Mikor megérkeztem, nem győztem betelni a táj szépségével. Mintha otthon lennék, s mégis máshol vagyok. Sokkal otthonosabb számomra, mint Székelyföld.

A táborok elmúltával csak egy dolog motoszkált a fejemben: Itt akarok maradni!

Megkértem hát az Alapítvány vezetőjét, hogy hadd maradjak még néhány hónapot, és beleegyezett.

Azóta élek az Őrségben.

Mit hoztam magammal?

Ez egy jó kérdés, hiszen akkor még semmi számottevő tudásom, vagy különleges útravalóm nem volt az újra való nyitottságomon kívül. Talán ez az amit magammal hoztam, meg a sok kacat, amihez ragaszkodtam akkor. 

Nem voltam elég üres, hogy használható legyek, ezért az évek során meg kellett tanulnom kiürülni, aztán amikor már nem kergettem ábrándokat, nem kérkedtem mindennel, szép lassan új dolgok jöttek az életembe, mint a doromb, a hangterápia, a hagyományok szeretete. Sőt, mikor felhagytam azzal, hogy megpróbáltam magam másnak beállítani akkor megérkezett az életembe az, aki annak tud szeretni, aki vagyok. Szilvi már lassan 6 éve, van mellettem, és tudom, hogy ez nem változik.

Mi az amit itt találtam?

A teremtéshez tér kell, és itt, az Őrségben vannak jó nagy üres terek. Így az elmúlt 5 évben sok dolgot építettem: bőrműves műhelyt, bőrműves tanfolyamokat, személyiségfejlesztő könyvet írtam, relaxációs módszert alkottam, mert a tér ad hozzá lehetőséget. 

Egy nagy tervem van még, de ehhez kicsit másabb térre van szükség: Egy olyan tárlatot tervezek építeni ide az Őrségbe, ami nincs még Nagy-Magyarország területén. Egy kiállítás, ami Táltosok, Sámánok hagyományát, tudását meséli el, miközben lélekgyógyító dorombhang szól a háttérben.

Ezt az ügyet most ide kattintva támogathatod is, ráadásul ha augusztusban a nagyobb csomagot választod, ajándékba elküldöm neked dedikálva a “Tűzdoromb-Kulcs önmagadhoz” című könyvem.

Szeretettel,

Kelemen Andor alias Tana Batur

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s